8. rész

Családi legendárium

Gyóntatóm, Lélek Gábor egykori börtönlelkész férjem nagybátyja vezetett be a családjukba. Gyakran mesélt a háborús időkről. Makói cukrász családból származtak, édesanyám is makói születésű volt, vitéz Mezei János legkisebb lánya. Nehéz idők jártak akkortájt. Az emberek hite azonban töretlen maradt. Lapozzunk vissza abba az időben, mi történhetett meg.

„1945. április 12. csütörtök

Mag Béla tanyai lelkész bejött sorozásra. Lélek Gábor szegedi börtönlelkész fivérénél látogatóban, szentmisét mondott. Utána elmondta, hogy az oroszok elől a múlt ősszel (október) Vácra költözött az egész Csillagbörtön. Amikor az oroszok Vác elé értek, a németek kiadták a parancsot, hogy másnap de. 11-ig ürítsék ki a fegyházat, mert ha nem, a bent lévő magyarokat mind agyonlövik, nehogy az oroszok oldalán ellenük harcoljanak. S ezt az igazgató nem közölte mindjárt vele s a tisztviselőkarral, hanem sürgönyileg kért utasítást Budapestről az igazságügyi minisztertől, de nem jött semmi. Nagy nehezen, késő este megtudták a németek szándékát, és ő különösen hivatkozva arra, hogy a halálra ítélt mellé is kirendelik a lelkészt, legalább neki tudnia kellett volna erről már előbb, hogy veszi – úgymond – az igazgató lelkére annyi ember lelki üdvét.  Tisztviselőtársaival hozzálátott, és másnap déli 11-re elkészítették az összesek személyi lapját (előbb is bocsátottak el politikai foglyokat), és elbocsátották az egészségeseket. 90 beteg azonban bent maradt, ezeket az oroszok kidobálták, és lefoglalták az egész épületet. Ő három hét előtt jött Szegedre.

Elvittem Gál Sándor bácsi végrendeletét dr. Demkó Pál kir. közjegyző irodájába, hogy kihirdethessék. Tudomásul vették, hogy én fogom képviselni az egyházat, mint esperes is, miután az örökös az egyház.

Visszatérőben dr. Klein József elhurcolt orvos feleségével beszéltem, aki Krausz Herman fiával beszélgetett a gr. Apponyi Albert utca végén; utóbbi említette, hogy a németek az elhurcolt makói zsidók közül Kárpáti Lajos ügyvédet és Fehér Mór ügyvédet és családjaikat a gázkamrában elégették lengyel földön.

Mag Béla lelkészt alkalmasnak találták ugyan katonai szolgálatra, de ő, mert tanítóként is működik, a kir. tanfelügyelőség révén kéri mentesítését, amit a tanfelügyelőségen bejelentett.

Bugyán Imre keresett fel délben; hétfőn járt a rendőrségen, kapott cédulát erről, de azt mondták, legyen nyugodt, amíg be nem szólítják. Elmondta azonban, hogy egy Szántó Mihály nevű asztalos, aki Nacsa János asztalosnál volt nem régen inas, mily fölényesen kezelte a rendőrségi folyosón, továbbá, hogy a vármegyén Boros Zoltán is nagy hangon szólott vele, eleinte, mintha nem is ismerte volna. Ezt azért is tehette így, mert fél, hogy Machalek Sámuel irodaigazgató hazajön, és Boros ennek helyét tölti be most! Ilyenek az ilyen kis értékű emberek! Pedig Bugyán, mint említette, annakidején, amikor Borosnak zsidószármazása miatt (apja volt zsidó) baja volt, éppen ő volt segítségére. Bugyán járt hétfőn reggel Zombori Lajos asztalosnál is, aki úgy nyilatkozott káromkodva, hogy a régi rendszert visszajönni nem engedik! Ebből ő sokat értett. Elmondta még, hogy Győrben, az óvóhelyen összejött azzal a bencés tanárral, aki annakidején Funchalban Ottó király nevelője volt. Ez beszélt arról, hogy Magyarországot az angolok és amerikaiak teljesen visszaadatják, és hogy Ausztria, Bajorország és Csehországgal együtt egy uralkodó (Ottó) alatt erős monarchiát tartják fent. Adná Isten! Az orosz – úgy hallotta – Linzig nyomul előre ezen a részen, a felső porosz részen mennek tovább. De hogy mikor és merre vonulnak vissza, nem tudni! Lehet, hogy errefelé, és akkor még ki lehetünk téve a fosztogatásnak.

Tegnap rendelet jelent meg (polgármesteri) a fejadagok (búza, liszt) leszállításáról, havi 10 kg-ra (jan.-ig 20 volt, utána márc.-ig már 15 és most, amikor a legnagyobb munkaidő kezdődik, leszállítják havi 10 kg-ra). Nem másért valószínűleg, mint hogy az oroszt kielégítsék, aki amúgy is mindent elvisz ezután is. Jaj a legyőzötteknek!

A villanyvilágítással baj van: nincs olajuk a gép hajtására, és valószínű, hogy maholnap nem lesz világítás. Szegedről nem jön áram, az oroszok nem adnak olajat a gépek hajtására. Egyik baj szüli a másikat!

forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/egyhaztortenet/csepregi_imre_naplo_1_1944_1946/pages/011_1945_aprilis.htm

Papok, egyházi emberek a múltamban, jelenemben az életemben

A végállomáson az ember gyakrabban leltároz. Amint fogy az út előtte, egyre jobban érdekli a létező másik világ és örökléte. Hiszek benne, első kirándulásomat a mellékvese műtétem közben tehettem meg pát percre. Másodikat nem is oly régen.

Szeret engem az Isten, mert megadta ezt a csodát.

Hitemben megerősödve folytathatom az utamat.

Amióta találkoztam a terapeutámmal, aki nagyon régi barátunk és visszavezetett a régmúltba, semmi kétségem nem maradt a lélek örökké valóságáról.

Előzőéletemben egy idős egyházfi mentette meg az életemet, amikor méhemben megfogant magzatommal elkergettek arról a birtokról, ahol szolgáltam. Befogadott, a kislélek elvesztése után halálos betegségemből meggyógyított. Élete végéig hálaszeretettel szolgáltam meg jóságát.

Szolgáltam, a szolgálat végig kíséri jelen életemet is, hivatászszerűen megkaptam Teremtőm legszebb, legnemesebb ajándékát a betegemberek szolgálatát.

Ebben az életemben is hasonló korú voltam, amikor házasságunk kezdetén meghalt elhalt szerelmünk gyümölcse.

Ami ezután következett, az maga a pokoljárásom volt.

Reményvesztett időben találkoztam egy gyóntató pappal, aki felemelt, rogyadozó térddel. jócskán megperzselődve kivezetett a pokol bugyrából és bevezetett a családjába.

Orvos fivérének a fia, lett a férjem. Harmóniában, békében, nyugalomban- eltöltött 53 év után ment előre az örök világosság fényébe.

2015-ben kiújult mellékvese daganatot jeleztek a vizsgálatok. Egy mellékvesével nem vállalhattam volna a műtétek. Férjem tanácsára Máriagyűdre esett a választásom. Rosner Zsolt atyával ott találkoztam. Elmondtam neki elvonulásom célját, érkezésem szándékát.

Szeret engem az Isten, meghallgatta a kérésemet, megéltem a gyógyulás csodáját, ezen a szent helyen. 2017-ben megjelent a Máriagyűdi mirákulumos könyv Rosner Zsolt atyától, amelyben a 216 oldalon megírja gyógyulásom történetét.

Életem minden fordulópontján, a veszélyek idejében teremtő Istenem küld hozzám egy felkent szolgáját segítségül. Nincs is ennél nagyobb isteni áldás, gondoskodás.

2023. Megárvulásom (nem szeretem leírni, özvegy… ) második évében elhagytam több mint félévszázad után a zalai városom, az otthonomat, Balaton parti idősek otthonának nyugdíjas házi részlegbe költöztem.

A település plébánosával a misén való részvételen alkalmával találkoztam.

Első gyónásom után megtapasztaltam, ismét tenyerébe vett az Isten, mert nem csak gyóntatóra, hanem földi segítőre, lelkivezetőre is leltem benne. Az atyát lakásszentelésre kértem fel.

Első beszélgetésünkkor isteni sugallatot éreztem, ajándék ő nekem, akit Teremtő Atyám küldött, mindenben számíthatok rá. Elmondhatom neki gyónáson kívüli örömömet, csalódásomat és gondjaimat.

Az otthonban évente több szentmisét celebrál.

A misék előtt gyónok, a szent miséken részt veszek, áldozok.

Karácsony előtti szent miséről igazoltan maradtam távol. Pitvarfibriláció miatt kórházba kerültem. Elektocardióverzióval tudták visszaállítani elszabadult ritmusomat.

Januárban kérésemre Norbert atya ismét meglátogatott, lakásszentelés előtt gyóntam, áldoztam, megkaptam a betegek kenetét.

Betegségem miatt felkavart, lelkemben dúló vihar elcsendesedett, amikor elmondhattam neki a történetem.

Szeret engem az Isten.

Családomtól távol Norbert atyában megleltem a bizalmasom. Tudom, nem csak kérdésemre kapok választ tőle, átbeszélhetjük a problémámat, mindenkori segítségére számíthatok, megoszthatom vele örömem, bánatom, csalódásom, nem csak megért, hanem segítségével megnyugszik a lelken, és folytathatom az utamat. Lélekkolostorom titkát rábízhatom az elvonulásom valódi okát.

Köszönöm Teremtő Istenemnek, hogy így vigyáz rám, földi életemben.