Manipulátorok 2. homokozó

Minden ember lelkében vannak sebek, hegek ezek földi síkon megszerezett tapasztalok, tanulófolyamatok lenyomatai. Évtizedek, évszázadok -előző életek– történéseiből származó. sorspoggyászunk nehezékei.

Időről-időre döntenünk kell, a felelősség a miénk, ettől függ mi kerül a csomagba, ami a vállunkat nyomja. Döntéseink következményeiért soha senkit nem hibáztathatunk, ezt jól jegyezzük meg.

Az egészséges lélek türelmes, megbocsátó, mindaddig, ameddig értelmét látja, de eljön az a pillanat, miután százszor megszakadt, százegyedikre már nem vállalja fel. Itt kell pontot tenni oda, ahova eddig csak vessző került.

Fel kell tudni állni az asztaltól, ahol baleknak nézik! Bedobni a cinkelt lapokat, amiket évek óta „neki szánva”, kevertek a pakliba.

Az élet meg nem áll, megy tovább, kibicek és hamis játékosok nélkül.

Hányszor tesszük fel magunknak a kérdést, hogyan is lesz tovább, még sem kapunk rá megnyugtató választ. Vannak, lesznek soha fel nem tett és meg nem válaszolt kérdések az életünkben. Lesznek, dalok, szavak, mondatok, hangok, illatok, amik fájdalmat okoznak, akárhányszor elibünk kerülnek.

A lélek kódtárában külön kis szelencében találhatóak a meg nem ismételhető pillanatok. Egy szemvillanás, el nem mondott szó, kérdés, vagy felet, egy tánc, ölelés, a nyári eső illata, érintés, -amibe beleborzongunk-, és minden található minden elszalasztott lehetőség.

Játszunk és játszanak velünk, mint gyerekek a homokozóban.

Nem gondolunk arra, hogy ez a játék felnőtteknek milyen veszélyeket rejt magában.

Mindent vagy semmit megélhetünk általa.

Elveszíthetjük az érzelmeinket az értékeinket. sőt a mai virtuális világban pedig önmagunkat. Van itt kérem minden, mint a búcsúban. Könny és közöny, eljegyzés és házasság, szex, szagokkal-tárgyakkal fűszerezve. Mindez olyan emberi lények között, akik nem, hogy nem találkoztak soha, de még egymás hangját sem ismerik, mégis „mindörökké” tartó ígéretekben élik zavaros , pocsájában a mindennapjaikat.

Ilyen és hasonló manipulált virtuális szerelmek későbbi zsarolásainak tesszük ki szeretteinket, barátainkat a családunkat. Megéri, megérte?

Ezt a kérdést soha nem utólag kell feltenni, hanem mielőtt belemegyünk az ilyen „bulikba" amikor már késő.

Óvakodj a törpétől, emlékeztek erre a filmre? Nekem mindig ez jut eszembe.

Mert a lelkitoprongy pici, és gonosz. Manipulációja tárháza pedig óriás és gazdag.

Soha ne engedjük a közel őket.

Sőt köszönjünk el mind azoktól, akikkel ezek a gnómok együtt keverik a cinkeltlapos paklikat.

Szeretteink-, családunk, barátaink biztonságát -tőlük védve- és lelkünk nyugalmát így nyerhetjük vissza.

Saját és mások által szabott korlátokat, mindig tartsuk be és tiszteletben. Soha ne akarjuk túl úszni az élet tengerében kihúzott bólyákon, mert az életveszélyes, sőt halálos lehet.

Ha saját lelkünkben rend van, nem érdekel mit gondolnak-, mondanak rólunk, mások.

Hogy értenek-, vagy félreértenek.

Aki ismer bennünket, tudja, felelősséget vállalunk mindnkor a cselekedeteinkért., szavainkat nem fújja el a szél.

Nálunk a kedvesség nem flört. A barátság nem szerelem.

A szerelem egyenlő a hűséggel.

Az érintés soha nem provokatívak, adni-, kapni és elfogadni, attól lehet, és szabad, aki a lelkünket érinti meg, ez soha ne legyen anyaghoz, -testhez-, státuszhoz kötött.

Segítő-, emberbaráti kapcsolatok nem érzésekhez, érintéshez kötöttek, csak tiszta szándékú távolságtartó őszinte közelítések. Karitász jellegűek.

Vannak láthatatlan ezüstszálak, amik összekötnek mind azokkal a lelkekkel, akikkel egy lélekcsoportba tartozunk, egyéni-, családi-, vagy csoport karmában életeken átívelő sorsokban osztoztunk.

Velük mindig, mindenkor a szemeinkkel is beszélhetünk, egyetlen hang nélkül kérdezhetünk, kérdéseinkre választ kapunk.

Lélekantennáinkon vett jelekkel, kódokkal érezzük egymás rezdüléseit, hatással vagyunk a másikra.

Mindig voltak, lesznek olyanok, akik időnként felbukkannak, megkeresnek bennünket, lebegtetnek, maszatolnak, őket soha ne vegyük komolyan.

A segítőkész, őszinte ember nem talányokban tartja éberen a figyelmet, hanem akkor beszél, amikor mondanivalója van, és nem ellenünk-, hanem értünk teszi mindezt.