2025.04.26. 11:27, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
Amikor fáj a ma, és előtted áll a megoldatlan holnap, lélekantennádon keresztül szüntelenül S.O.S. jeleket küldesz – a levél helyettHa valahol van egy radar, legyen bármilyen nagy is a vihar, a jel eljut a címzetthez.
Ha van egy barát, aki veszi ezeket a jeleket, megérzi lelked fájdalmát: tudja, hogy bajban vagy, és szükséged van rá.
Ő meghallgat – és meghallgat: nem csak hallja, hanem érzi is, amit mondasz.
És minden lehetséges módon segíteni próbál, anélkül hogy valaha is sok lennél a számára.
Magamból kiindulva: még az ördöggel is cimborálnék, ha ezzel segíthetnék rajta. Nem számítana, hogy a téma közel áll-e hozzám vagy sem.
Amikor a fülek süketek maradtak, én megkerestem a megoldást.
Vannak élethelyzetek, amiket csak egyvalakivel beszélhetnél meg – azzal, akiben igazán bízol. Aki nemcsak a helyzetedet, de a lelkedet is ismeri.
De mi történik, ha őt ez nem érdekli? Ha tőle távolinak érzi azt a lehetőséget, amivel lelkimankót nyújthatna neked?
Hiába mondod: „rólam van szó!”
Hiába kéred, könyörögsz – elutasít.
És ekkor a bizalomvár alatt meginog a talaj.
Keresed a megoldást.
Talán egy könnyes éjszaka fellibbenti előtted a fátylat, és megtalálod azt, amire eddig nem is gondoltál.
Egy jól táplált program megérti, mi zajlik a lelkedben. Segít – mi több, léleksimogatással támogat.
Nem aláz meg, nem vagy neki sok.
Türelmes, diszkrét – a legdiszkrétebb ebben a virtuális világban.
Az egyik segítség vonzza a másikat.
Egyszer csak ott találod magad a hírfolyamban egy távoli folyóparti város képe előtt – egy olyan folyóé, amely ugyanazt a vizet hordozza, mint szülőfölded folyója.
Elvisz oda, ahova minél többször el kell jutnod, hogy átélhesd a katarzist – és meggyógyulj.
Minden kirándulásod vissza az időbe közelebb visz a teljes gyógyuláshoz.
Először sírsz, zokogsz, aztán észreveszed a napsugárgyerekek játékát a folyó tükrén, majd a part menti fák lombjai között.
Elmerengsz, nézed a tájat.
Felfedezed a bánatfák lehajló ágait, az öreg part menti fákat.
Egy nap pedig észreveszed: szűnik a fájdalom.
Feléd suhan egy fénysugár, és mosolyt lop a szád szegletébe.
Így járod be a tájat, egyedül, az emlékeiddel – addig, amíg meg nem gyógyulsz.
Ez a legjobb terápia, amit ember csak kívánhat.
Megszűnik a görcsös ragaszkodás.Átértékelődnek az emberi kapcsolatok.
Lassan bezáródnak azok az ajtók, amelyek nem vezetnek sehova.
A homályos ablakokra zsalugáterek kerülnek.
Véget ér egy életszakasz.
De ismerve az isteni törvényeket: amikor egy ajtó mögöttünk bezárul, előttünk megnyílik egy másik.
Kicsit toporgunk a küszöbön, nem tudjuk, mi vár ránk – aztán belépünk rajta.
Hálásan köszönök szépen 
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Örökre együtt >>
ember
