Gondolatok HORTHY MIKLÓS témában (1868. június 18 - 1957. február 9.)

Koromnál fogva emlékszem arra a televízióból, amikor Kádár János elhúzta a száját, csippentett a szemével és azt mondta: „volt egyszer itt egy lovas tengerész…” Valamikor 1980 táján volt. Hát igen, az összefogó és megosztó Horthy Miklós, a Kormányzó életét, főleg történelmi szerepét nehezen kezelték és kezelik mindmáig az emberek. Az örökségét megkerülni nem tudják azonban még politikai ellenlábasai sem. Gúny, lekicsinylés, történelemhamisítás – a Kádár-korszak „egycsatornás” tájékoztatása így kezelte. A hivatalos vélemény (oktatás, tudomány) Horthynak nemcsak államférfiúi nagyságát kérdőjelezte meg, de szinte mindent átértelmezett vagy eltorzított vele kapcsolatban. Életrajzát – annak felét kihagyva – meghamisították. Meghamisították, illetve elhallgatták vele az 1945 előtti, és a századfordulós korszak úri középosztályának jobbik oldalát, talán a legjobbat. A hazaszeretet, a tartás, a becsület és úri modor, köztük az életvitelben a sportos haladás értékeit – mert igen, ilyenek is voltak, s Horthy ezeket is jelképezte. Igen, ezeket az értékeket nem lehetett egy szemhunyorítással megsemmisíteni, de az évtizedekig sulykolt lejáratással sem. 1956 decemberében az MSzMP ugyan kimondta október 23-áról, hogy annak „előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom”. Ezt valójában senki sem hitte el, ahogy ma már a Kádár-korszakot visszasírók sem, akik egyébként éppúgy féligazságokat és tendenciózusan válogatott történelmi eseményeket torzítanak rózsaszínűvé. Sokak szerint Horthy fasiszta volt. Ez is hazugság, és még ma is hallani ilyeneket.
Horthy Miklósnak 2012-ben szobrot akartak emelni. Meg is szólalt a Népszava, s mint valami orákulumot, idézte a Der Spiegel lap "A birodalmi kormányzó reneszánsza" címmel írt cikkét. Eszerint a magyar szélsőjobboldalon ünnepségekkel, szobrokkal, emléktáblákkal éltetik az egykori antiszemita kormányzót, Horthy Miklóst. A nacionalista kultusz éledése "egyre elterjedtebb" az utóbbi években, s hogy mindezt "Orbán Viktor kormánya is magáévá tette". A lap szerint ez részben az új alaptörvényben is tetten érhető, így az ezeréves magyar állam, a nemzet szellemi és lelki egysége gondolatának beemelésében is. (Népszava 2012. Június 2.) 2013. novemberében a Szabadság téren mégis felavatták Horthy Miklós mellszobrát, volt is botrány. (A szobor 6 éve megvolt a Hazatérés Templomában.)
Máig sem csitult ez a vihar. A történelem hamisításnak, átírásnak, a régi rendszer oktatásának következménye, hogy a mai napig sokan Horthyt fasisztának, nacionalistának, népnyúzónak … stb. tartják, olyan elvakultan, hogy a dokumentált tényeket sem hajlandók elfogadni, a vita veszekedéssé, személyeskedéssé fajul.
A regnáló kormány és a vezető politikusok bölcsen kerülik a témát. Talán nem túlzás azonban azt mondani, hogy akik az ezeréves keresztény magyar történelemre való hivatkozást értéknek és nem antiszemita, nacionalista kultusznak tekintik, azok a Horthy-korszakot is másképpen látják, mint a Népszava. 
A kormányzó reneszánsza? Csak igazságot Horthynak, „legyen helye Magyarországnak a Nap alatt!” (Lord Rothermere írta a két háború között egy angol újságban)
Én azt mondom ehhez csatlakozva: legyen helye a Nap alatt Horthy Miklós emlékének is! 
K. Patakfalvy