A foci 2017 június 18
Nem vagyok foci szakértő, csupán rajongó. Különösen a gyerek koromban nem maradt el a vasárnapi mérkőzés nélkülem. Magyarkanizsán, mezítláb egy szál gatyában vagy a foci pályán kívüli fa tetejéről néztük, és drukkoltunk, ordítottuk, hogy szemüveget a bírónak, meg tyúkbelet a bírónak, vagy beszöktünk.
Ha győzött a csapatunk, akkor a maratoni hírvivőt meghazudtolva rohantunk haza végig kiabálva az utcát, hogy GYŐZTÜNK!!! Vereség esetén, meg szépen a falmellet bandukoltunk hazafelé.
A drukker most sem más, hasonlóan viselkedik. Az biztos, hogy Magyarországon minden foci rajongó jobban tudja, mit és hogyan kell, vagy kellett volna csinálni.
A napokban volt a "Moháccsal" felérő egy gólos vereség Andorrától. Hallva az ellenzék vádjait, kárhoztatva a kormány sport politikáját, és a stadionok építését, érdekelt, hogy miért is olyan nagy tragédia egy gólos vereséget szenvedni.
A Wikipédia adatai szerint, a mini állam területe 467.63 négyzet km. Lakossága 85,470 többségében spanyol és portugál, közel a francia határhoz. Tehát, egy vidéki nagyobb városunknak felel meg.
Felvetődik a kérdés, hogy a foci csapata a helyi lakosságból tevődik-e ki, vagy pilótákat vásárolva képes a foci világban jelentős résztvevő lenni.
Az sem közömbös, hogy a csapat állandóan együtt játszik-e vagy csak a nemzetközi versenyekre térnek haza.
Talán ebben rejlik minden kérdés és felelet.
Emlékezetem szerint, az Aranycsapat, a magyar nemzeti válogatott a Honvédban volt tömörítve. Az akkori amatőr játékosok, mint katonatisztek kaptak fizetést. Tehát együtt volt a csapat, együtt lélegzett, a tréningeken, és a szabadidőben is. Ismerték egymást a tekintetükből olvastak, és nem voltak önzők, átadták a labdát a jobb helyzetben lévőnek, mert a akkoriban nem jegyezték, és ha jegyezték is, nem az számított egy focista értékének a piacon,- ami nem is volt- hogy hányat passzolt, és hány gólt rúgott. Egy ember volt olyan, aki mindig ő akart gólt rúgni, ha jól emlékszem Budai. Állítólag ezért ült a kispadon sokszor.
Én mint laikus azt hiszem, hogy a válogatottat összeszedni, és csapattá formálni néhány nap alatt képtelenség. Így nem lehet csapatjátékot elérni, és főleg, ha azt igyekszik minden játékos elérni, hogy ő legyen a legjobb, mert a nemzetközi vásárlók figyelik, és ez szerint javul, vagy romlik az ára a következő szerződésre.
Mondom, nem vagyok szakember, csak elgondolkodok a sikeren, és a sikertelenségen.
Ha eladható játékosokat képzünk a Puskás akadémián, ha exportálni akarunk, az egy dolog, de akkor ne siránkozzunk, a nemzeti válogatott sikertelenségén.
Szerintem a nemzeti válogatottnak otthon kellene egy klubban játszani mint volt a Honvéd esetében. Az átkosban nem szerződhetett külföldre magyar játékos. Most szabad az út, és nemzeti tudattal kell rendelkezni, hogy akár kevesebbé de a nemzeti válogatottban maradni nemzeti ügy.
Sajnos nem láttam a mérkőzést, külföldre nem sugározták, így a játékhoz nem tudok mint néző hozzászólni. Távol a hazától, minden magyar siker boldogság, és szomorúság a vereség. A sport fontos, mert: Egészséges testben egészséges lélek, és az is fontos, hogy fegyelemre, kitartásra nevel.
Vinczer S Péter
Kedves Béla!
Ennyi pénzt nem adnék edzőnek. Az aranycsapatot nem külfödi edzette, és a szövetségi kapitány is magyar volt. Kevesebbért is lehetne jó magyar edzőt állítani. Az biztos, hogy valami nincs rendben, azt hiszem, a magyar virtus a nemzeti akarat, a megmutatjuk hiányzik az összjátékkal együtt.
A biztosítások is hülyeségbe mennek, az én kisebb unokám 15 éves, ifjúsági utánpótlásban focizik, a csapat motorja ,s fél évig nem játszhat, mert a moziban elájult. Megesik a gyerekeknél.
Én reménykedek, de az érdekteleneket az edzőnek meneszteni kellene.
Üdv. Péter