„Nem a szeretet, hanem a gyűlölet egyesít” és 2:0

G.B. Shaw szerint Gilbert Keith Chesterton egy "kolosszális géniusz" író volt. Akkor ez biztosan igaz. Valamiért DzsiBiSót sokkal inkább ismerjük, mint az óriás, még csak nem is enyhe kifejezéssel korpulensnek, sokkal inkább nagyon nagy darab pocakos embernek mondható vagy 100 kötetes költő, életrajz, sci-fi író, újságíró, vallásfilozófus polihisztort, aki a múlt század derekát már nem érhette meg. „Mint embertelen eszmét és gyakorlatot utasította el a kapitalizmust, a liberalizmust, a szocializmust. Már itt érezni lehetett, hogy egy magasztos valláserkölcsön alapuló társadalmi rendről ábrándozik” írta róla Hegedűs Géza.
Mindezek ellenére a mélységesen hívő, vallásos Chesterton egy igen meglepő felfedező gondolatot írt le, ami éppen a magyar-osztrák meccs után jutott eszembe. Azt mondta, hogy „Nem a szeretet, hanem a gyűlölet egyesít”. A gyűlölet után én persze tennék egy vesszőt, eképpen: „Nem a szeretet, hanem a gyűlölet, egyesít”. Honnan tudhatta ezt? Chesterton nem élvezhette ki az EB-k előtti harcos-karcos hangulatot sem, különösen azért, hogy ő a magasztosabb újságírást ismerte még.
Az Ausztriával lejátszandó meccs előtt a külföldi és belföldi újságírói és politikacsináló rágalomhadjárat, a globális (szoc-lib(?) gyűlölet felhorgadása nemzeti sportolóink és honfitársaink ellen, elképesztő volt. A felsőbbrendűséggel „megáldott” germánokról és egyéb népekről, meg Fajkas-Bajkasokról, meg DeKásokról, akik fitymáló gúnyos ábrázattal deklarálták, hogy miért is nem drukkolnak a nemzeti válogatottnak, eszembe jutott 1956 indulása is. Akkor is, most is, a gyűlölet egyesített harcosokat, drukkereket. És összefogtak! Harcosok is és drukkerek is. Az irántu(n)k fellépő gyűlölet egyesített harcost és drukkert. Pontosan úgy most, mint 1956-ban. Akkor is, most is jó volt gyűlölt magyarnak lenni és ez az érzés –megérzésem szerint- ki is fog tartani, mert egyesülünk a gyűlölet ellen. Mert a gyűlölet, egyesít.
 

(GundyS, 20150615)