Istenben hiszel győzedelmeskedsz a gonosz felett

Titkosszolgálat "titka"

Töprengések ideje, kételyek, át nem aludt éjszakák, levelek, beszélgetések barátnak hitt emberekkel.
Majd döntés HAZA JÖVÜNK.
Haza jöttünk, nagy boldogság, sírás és ölelés egyik oldalon, bosszú és harag a másikon. Kételyek a munkanélküliség miatt. El nem ismert iskolai végzettség, magyar nyelv tudásának hiánya. Vergődések hete, magas lázzal, orvos tehetetlen dühe, hogy nem tud segíteni.
Nincs munkánk. Férjem iskolai papírjai Nulla eredménnyé vált, nyelvi tudatlansága, indok, hogy ne alkalmazzák. Jó magam a "Népköztársaság közellensége", mert haza jöttem.
Az elmaradt BM ismerősök megjelenése, már szinte másnap felkerestek, hívtak, telefonáltak. segítenek CSAK.
Behívatnak, okirataimat elveszik, kettős állampolgárságomat eltörlik.
Nagy ember, magabiztosan ül trónján, kérdezve "mi történt odakint?"
Szeme gúnyos és rideg. Tudtam, hogy tudnak mindent. Elmondtam a kálváriámat és a kint tett ajánlatokat. Fölényes mosollyal közli, hogy jó, hogy elmondtam, mert tudnak mindent. Érdekes a rothadó kapitalista rendszerbe beépült ember már leadta a "drótot".
De van kiút, vissza mehetnénk elfogadni az ajánlatot és hozhatnám az információkat.
CSODÁS, cseberből vederbe, nem , ilyen könnyen ez nálunk nem megy.
Ajánlat visszautasítva, munkahely leállítva, iratok kiadása letiltva.
Láz álmot adó nappalok és éjszakák, majd kezemet megfogva vezetett Őrangyalom egy levél megírásához. Tudtam itt dől el a sorsunk vagy bezárnak vagy oldódik a légkör, mely szinte fojtóan vett körül.
Levél Kádár János Elvtársnak.
Rövid történetünk felvázolása után kértem útlevelem, állampolgárságom visszaadását, kiutazásaim lehetőségének biztosítását és munkahely lehetőségének engedélyezését. Amit tesznek velünk nem szocialista szemlélet hanem kemény diktatúra, ezért bízom benne, hogy kérésem meghallgatásra és orvoslásra talál.
Sírt az egész Család és reszketett, hogy jönnek és elvisznek. Megint végigéltem a félelem minden elsöprő erejét, de bíztam és imádkoztam.
Egy hét elteltével Kádár János Titkárságától levél érkezett, ahol egy megjelölt időpontban kellett a BM be mennem egy Dallos nevezetű Úrhoz.
Mentem, hisz ezt az utat választottam, mindent vagy semmit. Elbúcsúztam. Soha nem felejtem el a Családom szemében megült fájdalmat.
Pontosan érkeztem, pontosan hívtak be. A nevezett elvtárs átadta az útlevelemet, minden jogaimat vissza állítását igazoló okiratot, egyben sajnálatát fejezte ki, hogy nem álltam melléjük, mert ilyen emberek kellenének pont.
Elsőre nem tudtam felfogni mi is történik, csak szorongattam a papírjaimat, még közölték ha bármikor meggondolom magamat elérhetőek, ha valahol valami problémám adódna jelezzem.

Januártól kaptunk munkát ha nem is a szakmánkban, de tanulni soha egyikünk sem volt lusta, így nem érdekelt.
Az örömet mikor haza értem szintén nem lehet szavakba önteni. Úsztunk a boldogságban.
Még nem tudtuk, hogy a következő áldozatnak férjemet szemelték ki.
Jó munkahely, magas jövedelem, kinti iskola elismerése, sőt egyetemi oklevél kiállítása, csak utazzunk vissza és engem is vegyen rá.
Eredmény elutasítás és további erőszakos zaklatás. Naivan a vállalat személyzetisét kértem, hogy beszéljen velük, nem vállalunk semmit.
Láss csodát, hazug emberré váltam, senki nem tudott semmiről, minek képzelem magamat, hogy ilyen dologra felkérnének. Kezdődött a lehetetlenné tevés.
Tönkre is tettek lelkileg mai napig viseljük a mély megaláztatásokat, de ők nem láttak semmit. Férjem elment, hogy magyarul ismét leérettségizzen, jó magam osztályvezetőségig felvittem. Igaz, hogy csak megbízottként, mert még egy középfokú marxista iskolám sem volt. Férjem második évet végezte amikor rendeletbe adták ki, hogy a kint végzett érettségiket is elismerik, csak magyar nyelv vizsgát kértek. Akkora már annyira élt bennünk, hogy csak azért is bebizonyítom, hogy elvégezte a férjem magyarul a középiskolát és leérettségizett, sőt szakmát is tanult mellette, mert a kintit nem érvényesíthette.

Végül önállósítottam magamat és a szakmámon belül.

Úr azért mérte ezt ránk, hogy több tudás ismerettel bővülve, több lábon tudjunk megélni..
Sikerült hála az Úrnak! Köszönöm, hogy segített, hogy önbizalmat adott és nem hiába jöttem haza a Szüleimet a halálukig kísérhettem kezüket tartva.
Áldás és Békesség!