BÚCSÚ UTÁN.

Az este miután elcsendesedett minden körülöttem, kipihentnek éreztem azt a kellemes fáradtságot mely átjárta testemet, kiültem a lépcsőre cigarettázni. Egyetlen káros szenvedélyem, ami még megmaradt. Csak kitérőként, csak annyi erőt kell, merítsek ellen.

Na de vissza ahhoz, amit elkezdtem.

Nézegettem a csillagokat, az égi jeleket, melyek ott ragyogtak előttem, számtalan titok, rengeteg rejtelmes világ melyet soha nem fogok megismerni. Ugyan úgy ültem ott, mint annak idején kinn a nyeregben, várva a napkeltét, a napba öltözött Asszony megjelenését, a napsugaraiba. Akkor és ott valami átjárt és egy olyan dolog volt, melynek szellemi üzenete mindenkiben másképp fogalmazódott meg a legbelül az énjében.

Most nem a napkeltét vártam, hanem a egyszerűen az éjszakai pihenésre készültem.

Ahogy a tegnapelőtt írtam engedtem magamnak megemészteni a nap üzenetét, a szellemi átjárást, melyet a szent lélek kiáradása kiváltott bennem.

Visszhangzott az ige mely csengett a nyeregbe, mely bejárta a hegyet, völgyet, ott maradva minden emberben, aki figyelte, értette.

Azon túl még kavargott valami benne, a közös ima ereje, az összetartozásé.

A közös ima melybe lélekben belefoglaltam azok a barátaim imáját is akik nem voltak ott, mert nem engedte egészségi állapotuk, vagy egyéb okokból kifolyólag nem érhettek el a sok száz kilométer távolságra otthonuktól. Méhecskék, nem méhecskék, de magyarok.

Most megcsendesedve távol a tömeg csendes és békés zajától, egyedül kérdeztem magamtól,

- tényleg mit is üzent a szent lélek, az igehirdetés mondanivalóján túlmenően?

Az érzés, amely azt sugallja nem csak ,,ma" kell kegyes leni, alázatos, meghatódott az emberi sorsok iránt. Nem csak ,,ma" kell és lehet igaz magyarként átélni lelkületileg a létünket, hanem minden nap, minden órába, minden percben.

A sors-mondjuk, annak-a tegnap is üzent. Üzent olyan önzetlen embereken keresztül, akikkel a találkozást már hetekkel, hónapokkal ezelőtt nagyon vártam.

Nagy öröm volt számomra megismerni azt az aranyos és nagyon kedves szeretettől duzzadó hölgyet ki nyolcvanhárom évesen is erősödve lélekben vállalta a nyeregbe való kimászást a szent misén való részvétel érdekében. Egy valaki, aki örökbe bezárta magát a szívembe. Te vagy az kedves Csobai Vera.

Egy nagyon kellemes meglepetéssel is megajándékozott a ,,sors", akire mindig felnéztem Frigyesy Ágnessel, aki méltóságteljesen és hatalmas kisugárzásával adott valami többletet. Kedves Törökné Kornélia, te is ott voltál szellemileg az üzeneteddel és éreztem jelenléted Verán keresztül.

Sajnáltam Potyókné Irma,  akinek nem hibájából történő akadály létezése, mely végett nem találkozhattunk.

Innen csak annyit a szervezőknek, hogy szégyelljék magukat, mert ha valaki egyházi kirándulást szervez, annak tudnia kell, hogy a szent mise annak a veleje. Nem a távolság megtétele, és aztán ha törik, ha szakad az indulási időpont betartása. Nem!!!! Hanem a lelki, az hitbeli. Remélem ezúton, hogy többet senki nem fordul hozzájuk, és mint negatív példa hírét viszik. Na de kedves Irma ott voltál a lelkembe te is.

Ott éreztem jelenlétét minden jó magyarnak, - nem kétszínű képmutatónak - akikért IMÁDKOZTAM, meg azok a szeretteim, akiket családommal együtt foglaltunk bele a Miatyánkba aminek ereje felülír minden földit, anyagit. sajnos, hogy a kikre célzok, azoknak a létezése ma sem hagyható szó nélkül, ahogy a prédikáció során az esperes úr is kifejtette.

A csillagok mintha ők is beszéltek volna valamit, ami a lélek, a szeretet, a hit megtartó erejéről szólt. Valahogy fényesebbnek tűntek, ragyogóbbnak a mosolygó Hold társaságában.

Isten és ember, természet és a Szent Lélek, mind, mind egy összehangolt tökéletes összhangzat melyet a jó Isten vezényelt. Gondolkoztam, elgondolkoztam, ha a tegnapi nap sikerült, akkor az, miért nem folytatódik mindennap? Ha tegnapi nap engedtük és a Pünkösd Ünnepén beengedjük a Szent Lelket szívünkbe fogadva, miért nem tesszük mindennap?

Miért csak Karácsony Szent Ünnepén beszélünk szeretetről, hanem mindennap?

Miért csak Húsvét Szent Ünnepén beszélünk és hirdessük a megbocsájtás igéjét az élet győzelmét a halál fölött, a jóét a gonosz fölött?Ki milyen szemmel néz a másik szemébe mint kétszínű ember majd megjátssza a nagy alázatos szerető személy szerepét? Még sokáig merengtem egymagamba, de a következtetésem csak az maradt. Külső és belső összhangja csak a szeretet gyakorlása és megélése alapján lehet. Kizárom a külső hatását azoknak, akik úgysem értenék és nem is akarják megérteni. Hagyom, hogy a lelkem folyamatosan tisztuljon, lelki szemeim tisztábban lássák azt, ami körülöttem van.

Átadtam magam teljesen érzéseimnek, a nap mélységes üzenetének ellazulva, engedve az álom erejének mely csendesen ragadott magával.

Remélem sokatoknak része volt a Szent Lélek kiáradásából, üzenetéből. Egy év múlva többen, tisztábban és még nagyobb átéléssel, szeretettel.