CSÍKMADÉFALVA KÖTELEZ!

Ilyen még nem volt, hogy egy nap és az két írásra késztessen. Ma Ünnepelte egy népes közönség a madéfalvi veszedelem néven elhíresült székely holokauszt 25O-ik évfordulóját! Sajnos nem lehet gyászt ünnepelni, de méltóságteljesen ünnepi megemlékezést tartani kötelez a múlt! Csíkmadéfalva ki is tett magáért! Ha valaki végig ment a községen szinte miden, házon nemzeti zászlók a székely zászló társaságában emlékeztette az arra járót, hogy itt valami nagydolog történik ma. Valami rendkívüli. Mi tagadás az is volt. A levegőben ott lebegett az akkor lemészárolt körülbelül négyszáz, egyes források szerint kétszáz ötven csíki, háromszéki székely, aki akkor és ott összegyűlt a szabadsága érdekében! Ennek a másik végkifejlete lett a tömeges elcsángálása a székelységnek a Tatros völgyin keresztül, betelepítve a Gyimesek völgyét, tovább menvén Moldova belsejében, egészen Szabófalváik, Borgányig. Pedig, hej de keserves volt a büszke szabadság szerető elődeink számára, az újrakezdés, a megmaradás!
A székelység akkor sem kért többet, mint ma!
Az alapvetőjogát, melytől önkényuralmi elnyomók megfosztották. Akkor közvetlen nem volt sikere, vérrel festette történelmét, de idővel a jó Isten igazolta.
Ma egy hasonló helyzetben van, a különbség, hogy ma nem gyilkolnak le nyíltan, hanem burkolva akarnak beolvasztani, ellehetetleníteni. Akkor is volt árulás és ma is van.
Akkor nem szekus pénzen táplált és szekus iskolai kiképzésben részesült senkik árulták el, de a körülmények hasonlóak voltak! Az osztrák elnyomó rendszer sem könyörült meg a székelyen. A szabadság a legnagyobb ellensége volt akárcsak ma, amikor e nép a létéért, a szabad létéért szál síkra!
Azonban a történelem igazolta, hogy a porból kinő a fa és erősebb, hatalmasabb lesz, mint elődje.
A régi gyökér, ha elég csapadékot kap hajtást ereszt és koronába teljesül, mely árnyékába nem hal ki a szülőföld tápláló talaja! A folyamat lehet hosszas, de nem elnapolható a szabadság kérdésének a megoldása. A szabadság pedig nem jelent mást, mint önrendelkezéshez való jogot. Nem mást, mint ami gyakorlatban van Európába Oroszországtól Finnországon keresztül egészen Dél Tirol és Katalóniáig! Az erdélyi területeken megtörtént már a történelmi magyar városok felhígítása francia, tót mintára. Megtörtént egyes vidékeken az elszakítás az anyanyelvtől a magyar imától a gyulafehérvári érsekség cinkos beleegyezésével, akárcsak a moldovai csángók ellen történt árulás esetében! Hites példa erre a tótoknak aljas csendességgel kijátszott magyar huszár hős! A huszonnegyedik óra, ami nem vár és tűr halasztást mulasztást. Kövér László Házelnök úrnak személyesen köszönöm a jelenlétét, mellyel emelte a megemlékezés magyar vonatkozását és színvonalát. A nemzettársaimnak pedig üzenem, hogy akkor, akik velünk voltak és egy nemzetben gondolkoztak ma is itt vannak a szívünkbe és itt is maradnak. Azok, akik rémülettől nem mertek kimozdulni, de ma már hittel vallják az akkori tévedésük, Isten hozta! Azonban azoknak, akik embernek is hitványak, magyarnak meg alkalmatlanok, azokat nem felejtsük soha! Jön tél után tavasz és kikelet. Volt van és lesz egy nemzet, mely Istenében, nyelvében él! Csaba királyfi vezesd győzelemre néped, gyere végre, ha kell a Csillagösvényeden!
Végezetül a nemzeti imánk legyen közös kiáltásunk: ,,Isten áldd meg a magyart!"