Meglehetősen közel van hozzánk egy vasútállomás – ahol megállnak azok a vonatok is, amelyekkel Kelet-Magyarországra lehet utazni – tehát innen indultam mindig, amikor a Fiamékhoz utaztam.

Mióta az ország meglehetősen távoli részébe költözött, gyakran látogattuk őket, felváltva Papa és én, mert akkor még Anyámat itthon el kellett látni, ketten nem utazhattunk…

Sportszelet (sütés nélkül)

Ugye nemcsak én vagyok így, hogy folyton várok valamire? Karácsony körül pl. várjuk a havat, hogy fehér Karácsonyunk legyen…(Mintha befolyásolná ez az időjárási jelenség azt, hogy Krisztus születését méltó módon ünnepelhessük…)

Szürke, borús napokon várjuk, hogy ismét süssön ránk a Nap. Ez érthető, hiszen a napsugár bizony sokat javít hangulatunkon, életminőségünkön, sőt egészségünket is támogatja.

Miközben mi, hívő emberek áhítatos lélekkel várjuk a Karácsonyt, és az örömhírt Jézus megszületéséről, azalatt léteznek olyan elvetemült lények, akik képesek meggyalázni a gondosan összeállított Betlehemeket.

Sok éve történt, amikor az első férjemmel készültünk a Karácsonyra. Ő meglehetősen nagy család tagja volt, és a lelkemre kötötte, hogy a család minden tagjának kell vásárolnunk valami ajándékot. (Nagybácsik, nagynénik stb...) Nagyon fiatalok voltunk és bizony gondot jelentett beszerezni azt a rengeteg ajándékot, de végül is mindenki számára készítettünk csomagot, és megjelentünk a családi karácsonyi ünnepségen, amelyet a nagymamájuknál rendeztek.

Anyám nyolcvannyolc éves volt az elmúlt nyáron, és meglehetősen beteges állapotba került a közelmúltban, ezért meglátogatott bennünket a háziorvos, aki indokoltnak találta a kórházba utalást. Egyéb bajai mellett éppen tüdőgyulladása volt... Mégis haza akarták küldeni a kórházi sürgősségiről, mondván, hogy nincs semmi baja...

Ezzel a címmel jelent meg egy rendkívül érdekes könyv, amely az Agroinform Kiadó támogatásával jut el majd az olvasókhoz. A szerzők körében olyan szaktekintélyeket üdvözölhettünk, mint Andrásfalvy Bertalan, Ángyán József, Márai Géza, Tanka Endre, Vass Csaba…

Az alaprecept megjelent az erdely.ma c. internetes lapon.

Baráti társaságban beszélgettünk mindenféléről, többek között a Fiumei úti temetőről, ahol én egy alkalommal ifj. Tompó László irodalomtörténész tanár úr vezetésével részt vettem egy sétán, ahol nagyjainkat sorra felkerestük. Évfolyamtársaim közül is sokan ott voltak, és mindannyian hálásak lehettünk azért a sok bölcsességért, amelyben részesültünk. Nemzeti színű gyertyát gyújtottunk a felkeresett nyughelyeknél, sőt tanár úr megemlékező szavait követően gyakran idézett az illető költő verseiből, beszélt az írók munkáiról, ajánlott olvasmányokat...

Így jutottunk el Sértő Kálmán sírjához is, akinek a neve nem jutott eszembe, amikor Zsuzskának próbáltam beszélni róla azon a bizonyos délutánon, ott a kávézóban. (amikor Gizus Budapesten volt és a templom után beültünk egy kávéra).

Zsuzskának üzenem – és a többieknek is – hogy Sértő Kálmán nevét érdemes megtanulni, sőt megismerni rövid, de szenvedélyes életét úgyszintén.

A születésnapi ünnepségnek a Állatkert adott hangulatos helyszínt.

Az elmúlt negyedszázad alatt nőttek vagy csökkentek a fenntartható fejlődés esélyei? A kor milyen feladatokat ad a természetért és az emberért küzdő társadalmi aktivistáknak, hivatali és magánszemélyeknek? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe, az ünneplés apropóján kicsit megálltunk és megpróbálunk optimistán előre tekinteni.

Néhány évvel ezelőtt Krakkóban voltam a Sarum Profanum világzenei fesztiválon. Életre szóló élményeket szereztem a városról, a múzeumokról, templomokról és persze a koncertekről, amelyeket különleges helyszíneken hallgathattuk meg.

Ott van mindjárt a szovjet „hősi” emlékmű az Ereklyés Országzászló helyén. Már tudjuk, hogy nincsenek oda temetve katonák, és bebizonyosodott az is, hogy az un. Vörös hadsereg micsoda embertelen pusztítást végzett Magyarországon, de az emlékmű ott éktelenkedik háborítatlanul, sőt hogyha egy-egy magyar ember megpróbálja leszedni róla az önkényuralmi jelképnek számító csillagot, hát ő kerül bajba…

Így mondta a temetésen Buzánszky Jenő, az Aranycsapat egyetlen élő tagja… Grosics Gyula pedig immár az égi csapatban védi a magyarok hálóját és őrzi becsületét.

Drága Mama, hozzád szólok minden Anyák napján,
és a napi gondokat is kivel vitathatnám,
hiszen a Te tanításod, a Te bölcsességed
indított el az életben, áldalak is Téged.

Huszonegy éves házasok vagyunk a férjemmel, ebből – akik ismernek minket és családunkat – könnyen rájöhetnek, hogy nem az első házasságunk, de most már nyugodtan kijelenthetem, hogy az igazi...

Idén valahogy korábban ébredt a természet, és így, március végére már szinte nyári meleget tapasztalhattunk. Kézenfekvő, hogy azonnal elkezdődött a vágyódás a telek irányába…

Hamvazó szerda van. Ilyenkor a hívő emberek számára előtérbe kerül a bizonyosság, hogy porból lettünk és porrá leszünk.

Mostanában gyakran felmerül az akácok témája. Az erdészek, természetvédők – akik főként az őshonos fajok mellett kardoskodnak – özönnövényként üldöznék, lehetőleg eltüntetnék a tájról végérvényesen.

Igen, Bálint napja van, hiába próbálják évek óta ránk erőltetni az un. „Valentin-napot” amelyen a szerelmesek elhalmozzák egymást mindenfélével… A mi Bálint napunk hagyományai ennél sokkal többet, sokkal érdekesebb dolgokat jelentenek.