Tata
Nemes Kiss Kata 2013.10.13. 18:47
Tata
Kicsi, alacsony, görbelábú ember volt a tatám. Makótól nem messze élt, egy tanyán, saját földjén gazdálkodva. Nem tudták a TSZ-be belekényszeríteni. Hetekig bujkált az erőszakos komunista agitátorok elől, vállalta a verést, de akkor se lett TSZ paraszt! . Elvették a földjei nagy részét, s a kicsi kis marad amit meghagytak megélhetésre, kemény paraszti munkávalbiztosította a tisztes megélhetést. Tehenet, lovakat tartott, aprójószágainak se szeri, se száma nem volt. A nyári szórakozásunkat kiválóan szolgálta a gyümölcsöskert, a gazdasági udvar, legfőként az ereszalján felhalmozódott kacatok: lópatkók, rozsdás szögek, lyukas lavórok, lábasok, s mindenféle holmi, ami egy életen keresztül felhalmozódik egy gazdaságban, s nem utolsó sorban a Csorgó, ami a Maros csatornájaként működött: magas vízállás esetén ide zsilipelték át a vizet. Jókat pancsoltunk benne, horgászni próbáltunk, de nem emlékszem, hogy valaha halat fogtunk volna. Csodálatos nyári éjszakáink voltak, ha a szénakazal tövében aludhattunk: Tatuska a subájával vetett puha, és kényelmes fekvőhelyet nekünk a szénakazal tövében. Álmunkat Mackó kutya, és Bogáncs őrizte, s bizony, idegen nem tehette be a lábát hozzánk, ha nem akarta, hogy a két kutya lehúzza róla a nadrágot!
Tatámat nyáron sohasem láttam másban, mint hosszú klottgatyában, aminek a szárába dajkám gumit fűzött, és fején az elmaradhatatlan kajla kalappal. Kora hajnalban kelt, ellátta az állatokat, majd a tanya körüli földek megművelését végezte. Nyolc órakor bejött, reggelizett, s ismét a fölműveléssel foglalkozott délig. Tizenkét órakor bejött ebédelni, s ebéd után az ereszalján a dikón elheveredett, bekapcsolta a néprádiót, s szépen elszenderedett. Pontosan két órakor felkelt, s ment dolgára este hat óráig, amikor megint a lovak, és tehenek ellátása következett.
Órát soha nem láttam nála, a nap állásából mégis mindig tudta a pontos időt.
Már ekkor 12 éves forma lehettem, s ezen a nyáron tanultam meg a tésztagyúrást.
Hét végén nagyszüleim a piacra mentek, este tata a lovasszekérre felpakolta az árut, a saroglyába betette a subát, minden eshetőségre készen, s hajnalban elindultak nagyanyámmal a piacra, bennünket, gyerekeket ellátva intelmeikkel.
Bennem nagy elhatározás érlelődött: meleg ebéddel várom őket haza. Tudtam, hogy délután két óra körül térnek meg, s lesz bőven időm a munkára. Reggeli után a majorságban elkaptam két jércikét, levágtam megkopasztottam, s odakészítettem a húslevest főni, ahogy dajkámtól tanultam, lassú tűzön, legalább három órát főzni.
Ezután következett a tésztagyúrás nagy feladata. Kicsi voltam, a sirítést csak kissámlira állva tudtam elvégezni, de megtettem. Igaz, a levél nem volt mindenhol egyformán vékony, itt-ott
kicsit rongyosra sikeredett, de mégiscsak magam siritettem, s ez nagy boldogsággal töltött el.
A csirkepaprikás viszonylag egyszerű étel, így azzal gondom nem volt, hanem a nokedli-szaggatás bizony kifogott rajtam: de ha könnyek között is, de kiszaggattam, ízre is, és látványra is szép lett.
Fél kettő körül kiállítottam a testvéremet a Csorgó partra, hogy lesse, mikor jönnek Tatuskáék. Megterítettem, felforrósítottam a levest, s bele tettem a cérnametéltet, ami csak nevében volt az, inkább laskatészta lett belőle.
Dajkámék ez alkalommal, egy órával később értek haza.
Rohantam eléjük, messziről kiabálva, hogy ebéddel várom őket, még tésztát is siritettem!
Boldogan ültek az asztalhoz. Igen ám, de ekkorra a tészta a levesbe úgy beledagadt, hogy szulutyka lett belőle.
Tata szemrebbenés nélkül kimert két merőkanállal, s elkezdte enni. S kétpercenként megszólalt: mm ez finom, nahát, ez igazán jó, s míg a leves el-nem fogyott, végig dicsérte.
Majd szétvetett a büszkeség.
S következett a csirkepaprikás, nokedlival. Tata csurig merte a tányérját, elkezdte enni, s én lestem, mikor szólal meg, dicséri meg a főztömet.
De bizony egy hangot sem adott ki, csak kanalazta jóízűen az ételt.
Teleszaladt könnyel a szemem. Tatuska- szólítottam meg – ezt nem tetszik megdicsérni?
· Ezt nem kell gyermekem-szólt,- majd huncut mosollyal az arcán tovább evett.
|