ÉDESANYÁM ÉDESANYANYELVE,  ÉS ÉDESAPÁM HITE!

Weinecker Katalin nemzettársamnak ajánlom!

Minden ember egyformán születik. Mindenki egy édesanyától és egy édesapától. Ki hogy kezeli ezt az ő baja. Azonban minden nemzetnek a föld minden sarkán más a neveltetése, mások azok a szavak, amelyeket előre kiejt, mások a hagyományok, amelyeket magába szív az édesanyatejjel,,,, mások azok a nézetek mely körül kialakul a személyisége, gondolatvilága, léte és életfelfogása. Azt azonban hogy egy nemzeten belül, melyet valakik valahol szétszakítottak olyanok aljas elképzelésével, akik maguk nem voltak magyarok. Azonban átvehették a hatalmat egy ország fölött, hogy annak lakói ezt hagyták, sok mindent elmondva helyettem már ez előtt szinte száz éve. Ők voltak Kun Béla, Jászi Oszkár, Linder, Samuell, Böhm, Rosenfeld Mátyás, s.t.b. Már a nevük leírása iszonnyal tölt el. De ennél sokkal károsabb, hogy szellemiségük tovább élt Rajkkal, Kádárral, Apróval, Hornnal, Göncczel, Kunczéval, Hellerrel, Hillerrel, Gyurcsánnyal, s.t.b. Annyira, hogy lassan elhaltnak ítélték a nemzet fogalmát, eltemették a nemzet leghűségesebb magját, még talán a keresztet is eltüntették volna annak halmáról. De ....az a halom nem egy sírhalom, mivel nem haltunk meg, sőt talán erősebbek vagyunk, mint ezelőtt. Olyanok, mint annak idején, amikor elődeink várták a magyar honvédség bevonulását, visszatérését és vele a nagy tekintélyű Kormányzó urunkat Vitéz Nagybányai Horthy Miklós uramat! Igaz akkor más idők jártak. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az Olton, a Maroson. Megtanultuk, hogy minden ami fémlik az nem arany. Már régebb megtanultam, hogy az elnyomó, betolakodó élősködő igazán vándorlásra genetikailag kódolt igazi hontalanok nyelvén bozgor ( hazátlan) vagyok. Az anyaországiak nyelvén pedig oláh, meg cigány, meg román, vagy oláh cigány! Nagyon sokszor szembesültem azzal is, hogy itt Mikes Kelemen, Dózsa György, Váradi, Gábor Áron, gróf Mikó Imre, Márton Áron földjén és az ő hagyatékának őrzői, mi hol tanultunk meg magyarul. Nem is feltételezik azok, akik ezt kérdik, hogy netán kitől, vagy milyen körülmények között. A válaszom mindig egy és ugyanaz: szülőföldemen édesanyám méhében. Aztán a szavak kiejtését az édesanyatejjel szívtam magamba. Pont, úgy ahogy Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Reményik Sándor, Nyirő József, Wass Albert, Tamási Áron, s.t.b. Az első szavaink: édesanyám, édesapám, nagymama, nagytata, Istenem a világ legszebb szavai, a világ legszebb nyelvén, melyből az anyaország legnagyobb részén ezekből a szavakból már sokat kiöltek, kinyírtak, legyilkoltak. Ilyen az édesanyám, édesapám, Istenem. De a lényeg ott maradt, hogy én és mi románok vagyunk. Olyan románok, akiknek az anyanyelve magyarabb a nagyon sok magát magyarnak mondónál, és akik egy torz korcs nyelvet beszélnek, melyet már Petőfi Sándor sem értene meg. Tehát megtudtam azt is Sebestyén Balázs senkiházi fél analfabétától, hogy mi székelyek, csángók románul beszélünk, hisz az az ,,anyanyelvünk". Alkoholista aljas Tibor egyenesen románul köszöntötte nemzettársaim. Ez igen! Szennyes fejű senkiházi, mi ezt a nyelvet, amelyen köszöntél, mi nem értsük. Ami ennél is jobban megemeli a kalapot a nyomással az, hogy olyanok küldenek neveznek s.t.b. nem tudom hová és nem magyarnak akik tényleg nem azok. Csak beszélik az édesanyanyelvem, szívják a nemzetem vérét, ássák annak gödrét. Tehát elhatároztam, ahogy a Katika bejegyzését elolvastam, hogy szó nélkül nem hagyom. Főképp, hogy mostanában a célkeresztbe kerültünk mi akik őrizzük a Tolvajos tető, a kökösi híd, a Nyerges tető, Bilibók tető, az Úz völgye, az ojtozi szoros, Szárazajta és a Babba Mária szellemét! Azokat a helyeket, ahol nem a román határokat védték őseink, és azt az Édesanyát, mely hazavárja minden Pünkösdkor a gyermekeit. Gyermekeit akik magyarul imádkoznak a Magyar Istenükhöz, pontosabban az édesanyanyelvemen! Akkor már szeretném egyszer és mindenkorra tudni, van a nemzeti érzelemnek jövője? Van a nemzeti keresztény magyarnak hite? Mikor fogja már megtanulni történelmét? Isten és idő lassan megold mindent, vagy mégsem?