.

...megérkezés

Véget értek az átvirrasztott éjszakák, átadta magát a cselekvő szeretetnek. Gondolatai, mint vad kancák a prérin, vágtattak a jövőbe. Lelke az Úrtól kapott szabad akarat mámorában lubickolt. Hosszú sínre állították és jól megpakolták a sorsvonatát, de mindig eljutott egy állomásig, ahol átszállhatott az aktuális cél felé tartó szerelvényre.

Első dolga lerendezni a szokásos procedúrát, és kicsomagolni a laptopját. Nincs szüksége pipere asztalra, sem tükörre, ha lehajtja a tetejét, pont úgy néz ki, mint egy íróasztal. Gyógyszertárban összeállított vitaminkrémje, némi olíva olajjal felhígítva az éjjeliszekrény fiókjában jól megfér, a hajkefe és szarufésű társaságában. A mosdókagyló fölött van tükör és polc. A parányi fülkében falra szerelt kisszéken ülve lezuhanyozott. Gyorsan végzett a tisztálkodással. A kikészített hófehér frottírlepedőbe megtörölközött, és magára kapta a jó illatú, fürdőköpenyét. Hetente kétszer kapnak fürdőlepedőt, közepes, és kisméretű törölközőt, valamint egyszer fürdőköpenyt cserélnek. Mintha egy wellnessben lenne, úgy érezte magát.

Magára öltötte a márkás szabadidőruhát, unokája karácsonyi ajándékát, és kényelmes papucscipőjébe bújt. Elfoglalta helyét az egyik fotelban, lábát maga alá húzva, ahogy otthon szokta. Kezébe vette a prospektusokat és a házirendet tartalmazó dossziét. Falta a betűket, a vége felé sem érezte, hogy valami megakadna a torkán, ezt jó jelnek könyvelte el.

Kopogtak. Lilike a nővér lépett be, kezében nagyméretű tálcával. Rajta illatos tea gőzölgött, kistányéron linzerkarika, és egy mosolygó alma. Jó étvágyat kívánt, és így szólt:

- Tessék, elfogyasztani az uzsonnát, és pihenni a hosszú út után. Majd később elintézzük a formaságokat, mindent megmutatok. Ebédelni ki tetszik jönni, vagy behozzuk? Este vacsora előtt lesz az Ön ünnepélyes bemutatása. Ha bármire szüksége van, vagy kérdése van, tessék nekem jelezni, a csipogó állandóan velem van.

- Köszönöm Lilike, ma bekérem az ebédemet, talán így lesz a legjobb, míg nem ismerem ki magam.

- Rendben van Ilonka néni, azonnal hozom az étlapot, amiről választani tud. A mikróban meglehet melegíteni a teát, ha kihűl. – mosolygott barátságosan.

Megköszönte a gondozónő kedvességét. Étel helyett, a biztonság zamatát ízlelgette élete alkonyán. Nem lehet annál jobb érzés, mint amikor az ember boldognak láthatja a családját, leveheti vállukról a bizonytalanság terhét és a kétségbeesés keresztjét. Nem lenne szükség hitelre, kölcsönre, hiába ólálkodik küszöbön a kényszer, a nem szívesen látott vendég, nem kap helyet az életükben. A szüleitől kapott örökséget, a gondoskodó-, és cselekvő szeretetet, tovább adhatta családjának, azt, amit nem nagy szavakban vagy ígéretekben mérnek, hanem felelősségteljes, léleképítő áldozatvállalásban. Elégedett volt magával, reméli, hogy az Úr előtt is jól vizsgázott. Megzörrent a zsalugáter, és a függöny táncra kelt a szellővel. Tudta, már nincs egyedül. Egy épp csak érzékelhető fuvallat homlokon csókolta. Orrában felsejlett a borotvahab diszkrét illata. Az elkövetkező percekben finom kis kendővel törölgette tükörfényesre a homályos üveglapot a képkeretben. A megbarnult papírról, csillogó szemeivel élete párja mosolygott vissza rá, amint megszólította:

- Látod, Papa! Megérkeztünk, ahogy megbeszéltük.

A ruhák következtek. El sem tudta képzelni, hogy a kicsi szekrény milyen mélységet takar. Sok minden elférne még benne, de egyelőre nem lesz megtöltve, majd, ha saját bútorai megérkeznek. Elhatározta, másnap feltérképezi a terepet. A kápolnában kezdi, és a könyvtárban folytatja. Számára ez a két legfontosabb szentély. Hétvégét a családdal tölti, innen bármikor eltávozhat, csak azt kell bejelentenie mikor, kivel, és hová megy. Valami hasonló lehet egy nyugdíjasház, csak kevesebb szolgáltatással. Számolgatni kezdett. Három és fél millióért élete végéig itt lehet, hozzájön havi hetven, ha minden szolgáltatást igénybe vesz. Tizennyolc milliót kap a házért, és másfél millió van a bankban, ebből ötöt saját kiadásaira szán, no, és hozzájön még havonta a nyugdíja. Ajjaj! Még el sem tudja költeni. Jut belőle ajándékozásra is, ha jól gazdálkodik. Soha nem volt pocsékoló, megbecsülte a fillért, ami hálából forintot fialt. Egy pillanatra sem sajnálta a nagy házat, a kertet, ahol élt, de még az autót sem, ami a családban maradt. Ezek tárgyak, a kényelmet szolgálták, amint fogyott az ereje, szükségtelenné váltak. Csípője, dereka nem bírja az ásást, gyomlálást, a szemével sem lát jól, a reflexe sem a régi, ami vészhelyzetben nagy hátrányt jelent. A gyerekeket a világért sem vonná be a kerti munkába, lánya, és veje plusz munkával is alig képes előteremteni a megnövekedett kiadásokat. A gyerekekkel szerencséjük van, jól tanultak, egyiküket sem kellett nógatni. Levente két diplomával a zsebében három helyre jár dolgozni, hogy ne kelljen külföldre mennie szerencsét próbálni, vagy mosogatni. Megbízható, jó gyerek, többször felajánlotta a kert gondozását. Szegény gyerek a hétvégeit áldozta volna fel. Avval sikerült hárítania a szívességet, nehogy az egyetlen hobbiját…

A nyitott szekrény előtt állva felvillantak Lilike szavai. Mit vegyen fel, hogy illendően megtisztelje a társait, akikkel ezután naponta találkozik. Végignézte ruhatárát. Két kosztüm, négy blúz, két nadrág, két blézer, két pulóver, egy kardigán és a féltve őrzött, szülétől örökölt gyapjú kendő. Két szabadidő ruha, három pizsama, és fehér neműk sokasága. A rozsdabarna kosztüm mellett döntött, egyszerű vanília színű blúzt választott hozzá, és kényelmes trottőrsarkú cipőt. Leemelte a vállfáról a kelmét, kezével végigsimította. Milyen szerencse, hogy gyapjúszövet, jól bírja a gyűrődést, - suttogta, csak úgy magának. Azért előkereste a noteszét és bejegyezte: vasaló.

folyt.köv.

Előző részek >>>