Terjedelmi okok.ból a szentistváni törvények magyar fordítását két részben kellett a lapra feltennem.

 

A fordítás nem mai keletű!

Meghagytam az eredeti szöveg ódon helyesírását, ott is, ahol mai  szabályaink szerint másként kellene írni.

BML

 

 

SZENT ISTVÁN KIRÁLY
DEKRÉTOMAINAK
MÁSODIK KÖNYVE.

ELŐLJÁRÓ BESZÉD.

Isten kegyelme velünk.

1. §. A királyi méltósának a közönséges keresztyén hit éltető erejéből táplált munkássága sikeresebb és derekasabb szokott lenni más méltóság munkáinál.

2. §. És mivelhogy minden nemzet az ő tulajdon törvénye szerint igazodik, azért Mi is, országunkat Isten akaratából kormányozván, mind a régi és mostani császároknak példájokra, tanácsi elmélkedésből szabtunk módot a mi népünknek, hogyan élne tisztességes és háboruság nélkül való életet: hogy valamint meggazdagittatott isteni törvényekkel, azonképen világi törvények alá is vettetett légyen ; hogy a mennyi előmenetelt nyernek a jók az isteniek állal, annyi kissebséget szenvedjenek a gonoszok és bűnösök emezek által. Valamelyeket pedig elvégeztünk, a következőkben jegyeztük ide alá.

1. FEJEZET.
Az egyház állapotjáról és Isten házának tiszteletéről.

A ki gőgös kevélységében fenhéjázva, Isten házát semmibe veszi, és az Istennek szentelt és Isten tiszteletére a király oltalmának szárnyai alá helyheztetett javakat becstelenül illetendi avagy azokban elvenni merészkedik, akárki legyen, mint Isten házának megtámadóját és rontóját, rekeszszék ki a gyülekezetből.

1. §. Mert illik, hogy érezze haragját a király urnak, valaki az ő jóakaratát megveti és rendelését általhágja.

2. §. Mindamellett parancsolja meg a király az ő birodalma alatt való embereknek, hogy a mi adományt engedett, azt bántatlanul hagyják. Ne hallgasson pedig afféle meggondolatlan bizonygatásokra, hogy nem kell egyházi vagyon, az az, hogy az Uraknak Urának nem kell jószágot adni. Tehát legyen az a király oltalma alatt és viseljen gondot róla mint a maga tulajdon örökségéről, sőt még jobban, mert a mennyivel nagyságosabb Isten az embernél, annyival előbbvalók Isten dolgai a halandók javainál.

3. §. És azért ugyan megcsalatkozik minden, a ki többet kérkedik ő magának, hogynem az Urnak dolgaival; a melyeknek Istentől rendelt őre és oltalmazója nemcsak megtartani tartozik azokat szorgalmatos gonddal, hanem gyarapitani is köteles; és inkább is illik azokat oltalmaznia és öregbitenie, melyeket előbbvalóknak mondottunk, mint a maga dolgait.

4. §. Valaki tehát esztelenül, jámbortalan botorságból kisértené a királyt, hogy jó szándokától elforditsa, és az ilyennek elméjét megcsendesiteni semmi módon nem lehetne, ha szinte valamelyes ideigvaló szolgálatra alkalmatos tag lenne is, vágja el a király magától és vesse ki, amaz evangyéliomi tanitás szerint: Hogyha a te lábad vagy kezed, vagy a te szemed azt miveli, hogy megbotránkozzál, vágd el vagy vájd ki azt és vesd el tőled.

2. FEJEZET.
A püspökök egyházi hatalmáról.

Akarjuk, hogy a püspököknek legyen hatalmok az egyház ügyeit ellátni, igazgatni és kormányozni, és az egyházban sáfárkodni, a kánonok tartása szerinti.

1. §. Akarjuk, hogy a világiak az egyházak igazgatásában, az árvák és özvegyek oltalmazásában az ő szolgálatjokhoz alkalmaztassák magokat, és engedelmesek legyenek nekik a keresztyén vallás megtartásában.

2. §. És az ispánok és birák legyenek az egyház előljáróival egyetértők az igazságtételben, mint Isten törvénye parancsolja.

3. §. És az igaz törvényt se valakinek hazugsága vagy hamis tanusága, se hitszegés vagy jutalom, semmiképen meg ne vesztegesse.

3. FEJEZET.
Milyenek legyenek a vádlók meg a tanuk?
és hogy világi emberek papi renden valókat ne vádolhassanak.

Legyenek pedig a tanuk és vádlók minden gyalázat foltja nélkül való feleséges és családos emberek és mindenestől fogván Krisztus követői.

1. §. Világi ember tanuságát papi rend ellen senki el ne fogadja.

2. §. És senki valakit a papok közül nyilvánságosan vallatni ne bizakodjék, hanem csak az egyház előtt.

4. FEJEZET.
A papok szüntelen és nehéz munkájáról.

Tudjátok meg atyánkfiai mindnyájan, hogy mindeneknél feljebb munkálódnak a papok.

1. §. Mert kiki közűletek a maga terhét hordozza, ők pedig a magokét és mindenekét egyen egyen.

2. §. Annakokáért, valamint ők ti értetek mindnyájan, ti is azonképen tartoztok ő érettek munkálódnotok minden erővel; ugy annyira, hogy ha kell, a lelketeket is rátegyétek értök.

5. FEJEZET.
A király engedelméről, hogy tulajdonát mindenki birhassa.

Királyi hatalmunknál fogva végeztük, hogy kinek-kinek szabad legyen azt a mi az övé, a maga feleségének, fiainak és leányainak, szintugy rokonainak vagy az egyháznak osztania és adnia.

1. §. És az ő rendelését halála után se merje megbontani valaki.

6. FEJEZET.
A király és kincstár javai sértetlenek legyenek.

Akarjuk azt is, hogy valamint másoknak adtunk hatalmat az ő javaikat birniok, ugy a mi javaink is, vitézeink, szolgáink, és valamelyek a mi királyi méltóságunkhoz tartozandók, épségben maradjanak.

1. §. És senki valamit azokból el ne ragadjon vagy sikkaszszon, se valaki az elől mondottakban a maga számára kedvezést keresni ne merészeljen.

7. FEJEZET.
A vasárnap megtartásáról, hogy a munkának szünete legyen.

Tehát, ha pap vagy ispán, vagy más keresztyén ember vasárnapon találna munkában valakit, akárki legyen, űzzék el a munkától.

1. §. És ha ökörrel dolgozott, vegyék el ökrét és adják ételül a vár népének.

2. §. Ha pedig lóval, vegyék el lovát, melyet a gazdája ökrön váltson meg, ha kedve tartja: és azon ökröt egyék meg, a mint mondtuk.

3. §. Ha valakit egyéb szerszámokkal találnak, vegyék el szerszámait és ruháit, melyeket bőrén váltson meg, ha akar.

8. FEJEZET.
Hogy vasárnap mindenki templomba járjon.

Ugyan a papok meg az ispánok hagyják meg, mindenfelé a falusbiráknak, hogy vasárnaponként az ő felszólitásokra minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a tűzhelyét őrzik.

4. §. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopaszszák meg.

9. FEJEZET.
Kántornapokon hust enni tilos.

Valaki a kántornapi bőjtöt, kit mindenki tud, hust evén megszegi, egy egész hétig bőjtöljön bezárva.3

10. FEJEZET.
Pénteken hust enni tilos.

Valaki pénteki napon, melyet az egész keresztyénségben megtartanak, hust eszik, egy hétig böjtöljön bezárva.

11. FEJEZET.
A gyónatlan megholtakról.

Ha ki annyira megáltalkodik, a mi távol legyen minden keresztyén lélektől, hogy a pap intésére nem akarná meggyónni az ő bűneit, fekügyék sirjába minden egyházi szolgálat és alamizsna nélkül, mint hitetlen.

1. §. Ha pedig a rokonok és hozzá közeliek mulatnák el hogy papot hivjanak, és igy történnék gyónatlan halála, boldogitsák könyörgéssel és vigasztalják alamizsnával: de rokonai keserüljék meg az ő gondatlanságokat bőjtöléssel, a papok tetszése szerint.

2. §. A kik pedig hirtelenvaló halál veszedelmébe esnek, temessék azokat az egyház minden tisztességtételével, mert Isten itéletei titkosak és elrejtettek mi előttünk.

12. FEJEZET.
A keresztyénség megtartásáról.

Ha valaki, nem törődvén a keresztyénséggel, henyeségből nagy esztelenül a vallás ellen vétene valamit, itélje meg a püspök az ő vétségének mivoltához képest az egyház törvénye szerint.

1. §. Ha pedig ellenkezéstől késztetve, a reá mért büntetést elviselni nem akarná, ismét azon itélet sujtolja hétszer izig.

2. §. Végezetre, ha teljességgel nyaka engedetlennek találják, tegyen a király törvényt reá, mint a keresztyénség védője.

13. FEJEZET.
Az emberölésről, először is, ha történetből esik.

Ha valaki történetesen öl meg valakit, tizenkét arany pénzt fizessen és bőjtöljön, mint a kánonok rendelik.

1. §. Ha pedig szabad ember a szolgáját öli meg valakinek, adjon más szolgát érte, vagy árán váltsa meg és bőjtöljön a kánonok szerint.

14. FEJEZET.
Azokról szól, a kik feleségöket ölik meg.

Ha valaki az ispánok közül megkeménykedvén az ő szivében, lelke idvességével nem gondolván, a mi távol járjon a hivők elméjétől, felesége vérében fertőznék, engesztelje meg az asszony rokonságát ötven tinóval mint a királyi tanács végezte, és bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.

11. §. Ha pedig valamely jóravaló vitéz esik azon vétekbe, adjon a rokonoknak tiz tinót ugyanazon tanácsi végzésből, és bőjtöljön a mint mondtuk.

2. §. És ha közrendű ember cselekesz azon gonoszságot, békéljen meg öt tinón az atyafiakkal és alázza magát bőjtölésben, mint elöl mondatott.

15. FEJEZET.
A hitszegésről.

Ha találkozik valaki a tehetősbek közül hitetlen, romlott szivü, eskütörő, hiteszegett ember, keze vesztével fizessen hitszegéseért vagy váltsa meg kezét ötven tinóval.

4. §. Ha pedig közrendű ember szeg hitet, vágják el a kezét vagy váltsa meg tizenkét tinóval, és bőjtöljön, mint a kánoni törvény parancsolja.

16. FEJEZET.
A szándékos emberölésről.

Ha valaki haragra gerjedvén és felfuvalkodván kevélységgel, szándékos emberölést követ el, tudja meg, hogy száztiz arany pénzt fizet érte, a mint a mi tanácsunk végezte.

4. §. Ebből ötvenet a király kincstárába vigyenek, a más ötvenet adják a rokonoknak, tize pedig az itélőbiráké és közbenjártaké legyen. És maga a gyilkos bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.

17. FEJEZET.
A szolgák felszabaditásáról.

Végeztük, hogy ha valaki irgalomból, tanubizonyság előtt, szabadsággal ajándékozza meg az ő tulajdon szolgáit és szolgálóleányait, irigység miá senki ne merje az ő halála után szolgaságra vetni azokat.

1. §. Ha pedig szabadságot igért, és halála gátolván, bizonyságtételt nem szerzett róla, özvegyének és fiainak legyen hatalmok azon szabadságot megbizonyitaniok és alamizsnálkodniok a szegényeknek a férj lelke váltságáért, tetszésök szerint.

18. FEJEZET.
A templomi gyülekezetről és azokról, a kik mise alatt suttognak vagy fecsegnek.

A kik Isten igéjének hallgatására templomba gyülekezvén, ott a misemondás ideje alatt egymás között suttognak, egyebeket léha fecsegéssel zavarnak és a szent leczkék éltető szavára nem figyelmeznek: ha öregebbek, dorgálják meg őket és szégyenséggel űzzek ki a templomból.

1. §. Az ifjakat és közrendűeket pedig kössék ki mindenek szeme láttára a templom pitvarába és ostorozzák meg az ily nagy vakmerőségért.

19. FEJEZET.
Szolgák vagy szolgálóleányok vádaskodását avagy tanuságtételét
az ő urok vagy asszonyok ellen, meghallgatni nem kell.

Hogy ezen ország népének a szolgák és szolgálóleányok minden zaklatásától és vádaskodásától nyugta és maradása legyen, a királyi tanács végzése teljességgel megtiltotta, hogy semmiféle vétek okáért valamely szolgaszemély vádlást és tanuságot az ő ura vagy asszonya ellen ne tehessen.

20. FEJEZET.
Szabad embert senki szolgaságra ne hajtson.

Mivelhogy Istenhez méltó dolog és igen jó az embereknek, ha kinek-kinek az ő szabad szándéka szerint folynak élete napjai, annakokáért királyi végzésből rendeltetett: hogy ezentul senki az ispánok vagy vitézek közül szabad embert szolgaság alá vetni ne merjen.

1. §. A mit ha ki gőgös merészség ösztönéből tenni bátorkodnék, legyen tudtára, hogy tulajdonából váltja meg; a mely váltság király és ispán között oszoljon, mint a többi.

De ha valaki, eddig szolgaságban tartatván, törvény előtt keres oltalmat az ő szabadságának és megtalálja azt, éljen csak a szabadsággal, és a ki őt szolgaságban tartja vala, váltságot ne adjon.

21. FEJEZET.
Azokról szól, a kik elszerzik másnak a vitézeit.

Akarjuk, hogy minden urnál megmaradjon az ő vitéze és senki más rá ne beszélje azt, hogy elhagyván régi urát, hozzá szegődjék. Mert ebből támad a perpatvarkodás.

22. FEJEZET.
A vendégek befogadásáról.

Ha valaki vendéget fogad magához jóakarattal és annak tisztességes tartásáról gondot visel, valameddig tellett szándéka szerint látja, ne hagyja el a vendég az ő gazdáját, se lakó szállást ne keressen másnál.

23. FEJEZET.
Arról, ha valakit megvernek, mikor a magáét keresi.

Ha valakinek vitéze vagy szolgája elszökik máshoz, és az, a kinek vitéze vagy szolgája megszökött, követét küldi annak visszahozatalára, és a követet ottan akárki megveri vagy megostorozza: elvégeztük a mi nagyjaink tanácsában, hogy a verekedő tiz tinóval fizessen meg érte.

24. FEJEZET.
Az özvegyekről és árvákról.

Akarjuk nyilván, hogy az özvegyeknek és árváknak is legyen részök a mi törvényünkben, ily ok alatt: ha valamely özvegynek fiai, leányai maradnak, és azokat nevelni, mind éltiglen velek lakni fogadkozik, legyen a mi engedelmünkből hatalma, hogy azt mivelhesse, és senki uj házasságra ne kényszeritse őtet.

1. §. De ha megmásolván az ő szándékát, ismét férjhez akarna menni és az árvákat elhagyná, egyáltalában semmit az árvák javaiból magának ne tulajdonitson, hanem csak hozzá illendő öltöző ruhát adjanak véle.

2. §. Ha pedig magzat nélkül maradt el özvegyül, és házasságtalan az ő özvegységében való megmaradásra igéri magát, akarjuk, hogy birja minden javát, és valamit azzal cselekedni akar, cselekedje azt. És az ő holta utánszálljanak vissza azon javak a férje rokonságára, ha vannak rokonai; ha pedig nincsenek, legyen örököse a király.

25. FEJEZET.
Leányok elrablásáról.

Ha ki a vitézek közül rút szeméremtelen, valamely leányt az ő szüleinek engedelme nélkül rablana feleségül magának, parancsoljuk, hogy adja vissza a leányt a szülőknek, ha mingyárt valami erőszakot mivelt volna is rajta; és a rabló tiz tinóval fizessen a rablásért, jóllehet azután meg is békéljen a leány szüleivel.

1. §. Ha pedig valamely szegény vagy közrendű ember indul ilyen cselekedetre, tegye jóvá a rablást öt tinóval.

26. FEJEZET.
Ha szabad ember másnak a szolgálóleányával paráználkodik.

Hogy a szabadok az ő szabadságok szeplőtelen tisztaságát megőrizzék, óvni akarjuk őket a mások szolgálóleányaival való paráználkodástól.

1. §. Valaki tehát ezen törvényt meggondolatlanul általhágván, másnak a szolgálóleányával paráználkodnék, tudja meg, hogy bűnbe esett, mely bűneért első izben vérig veszszőzik és megkopasztják. Ha pedig másod izben paráználkodik azzal, ismét veszszőzzék vérig és kopaszszák meg. Ha harmad izben, legyen szolgatársa a szolgálóleánynak vagy váltsa meg magát.

2. §. Ha pedig a leány fogadna tőle méhében és nem tudna szülni, hanem a szülésbe halna, más szolgálóleányt adjon érte.

3. §. Hasonlóképen ha valaki szolgája paráználkodik másnak a szolgálóleányával, azt is veszszőzzék vérig és kopaszszák meg; és ha a leány fogadna tőle méhében és a szülésbe halna, adják el a szolgát és árának fele legyen a leány uráé, fele pedig maradjon mindenkor a szolga urának.

27. FEJEZET.
Azokról szól, a kik másnak szolgálóleányát kérik feleségül.

Hogy senki azok közül, a kik szabadok nevén neveztetnek, valakinek bosszuságot tenni ne merjen, rettentjük és óvjuk őket.

1. §. Mert im ezen királyi tanács végezte, hogy ha szabad ember másnak a szolgálóleányát választja házastársul, tudtával a leány urának, elveszitvén az ő szabadsága birását, örök szolgaságra vettessék.

28. FEJEZET.
Azokról, a kik az országon kivül szöknek az ő feleségöktől.

Hogy mind a két nemen valók bizonyos törvény alatt és bosszuvallás nélkül éljenek és gyarapodjanak, ezen királyi végzéssel rendeltetett: ha valaki szilaj gerjedelmében az ő felesége utálása miá elhagyja hazáját, minden a mit a férj bir vala, legyen az asszonyé, valameddig férjére várakozni akar, és senki őtet más házasságra kényszeriteni ne merje.

1. §. De ha kedve tartja, magával vivén hozzá illendő ruháit, egyéb javakat pedig kibocsátván kezéből, szabad legyen házasságra mennie. És ha férje, hallván ezt, visszatérend, ne legyen szabad neki mást feleségül venni az ő vétkeért, hanem csak a püspök engedelmével.

29. FEJEZET.
Arról, ha férjes asszonyok, lopnak.

Mivelhogy szörnyűséges dolog és utálatos minden ember előtt, ha férfinép, és még annál is inkább, ha asszonynép tapasztaltatik lopásnak cselekedetében, azért a királyi tanács ezt végezte: ha férjes asszony lop, férje váltsa meg.

4. §. És ha másodszor esik azon vétekbe, hasonlóképen váltsa meg: ha pedig harmadszor, adják el.

30. FEJEZET.
A gyujtogatásokról.

Végeztük: hogy ha valaki más ember épületeit ellenségeskedésből felgyujtja, állassa helyre az épületeket, és valami házi eszköz odaégett, fizesse meg, és annakfelette adjon tizenhat tinót, ki összevéve hatvan ezüst pénzt ér.

31. FEJEZET.
A boszorkányokról.

Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a birák törvénye szerint az egyház eleibe és bizzák a papra, hogy bőjtöltesse és oktassa hitben: bőjtölés után pedig menjen haza.

4. §. Ha másod izben találtatik azon vétekben, alázza meg magát ismét bőjtöléssel; annakutána a templom kulcsával keresztforma bélyeg süttetvén mellére, homlokára és a válla közzé, menjen haza.

2. §. Ha pedig harmad izben, adják a birák kezébe.

32. FEJEZET.
A bűbájosokról, ördöngösökről és jövendőmondókról.

Hogy Isten teremtménye minden gonosznak ártalmától ment maradjon és senkitől kárvallást ne szenvedjen, hacsak nem Istentől, ki előmenetelét is adja, tanácsi végzésből vetettünk nagy rettentő tilalmat az ördöngösöknek és bűbájosoknak: hogy senki bűbájjal vagy ördöngös tudománynyal egy embert is eszéből kiforgatni vagy elveszteni ne merjen.

4. §. De ha mégis ember vagy asszonyember ennekutána ilyetén dologra vetemednék, adják annak a kezébe, a kit megrontott, avagy rokonai kezébe, hogy tegyenek törvényt reá az ő akaratjok szerint.

2. §. Ha pedig jővendőmondók találtatnának, a kik hamuban s más effélékben mesterkednek, igazitsa meg őket a püspök az ostorral.

33. FEJEZET.
Arról, ha valakinek házára mentek és ottan viadal támad.

Akarjuk, hogy állhatatos béke és egyesség legyen mind nagyok és kicsinyek között, mint az apostol mondja: Mindnyájan legyetek egyesek; és senki másra támadni ne merjen.

1. §. Mert ha valaki az ispánok közül ezen köztanácskozás határozata után oly nyakas engedetlen leend, hogy mást a házánál keres halálra és dulja annak javait, és a ház urát otthon találván, vele viaskodik vagy megöli őt, bűnhödjék a kivont kardról való törvény szerint.

2. §. De ha azon ispán esik el ott a bajban, fekügyék megtorlatlanul.

3. §. És ha valamely vitéz más vitéz udvarát vagy házát támadja meg, fizessen érte tiz tinóval. Ha pedig amaz maga el nem jövend, hanem az ő vitézeit küldi oda, száz tinót adjon a támadásért.

4. §. Ha közember más hasonló sorsunak a kunyhójára tör, bűnhödjék öt tinóval.

34. FEJEZET.
Templomok épitéséről és arról, hogy mivel ajándékozzák meg a faluk az egyházat.

Minden tiz falu templomot épitsen és ajándékozza meg azt két házzal és ugyanannyi cseléddel, továbbá lóval, kabalával, hat ökörrel és két tehénnel, harmincznégy darab apró barommal.

4. §. Ruhákról pedig, mind papi öltözőkről, mind oltártakarókról, a király gondoskodjék; papról és könyvekről a püspökök.

35. FEJEZET.
A királyok adományairól és a tulajdon javak birásáról.

Hajoltunk a tanács egyakaró kérelmére, hogy ki-ki ura legyen az ő tulajdonának, szinte ugy a király adományainak is, mig él; kivéve a püspökséghez vagy ispánsághoz tartozandókat.

1. §. És az ő halála után fiai hasonló urasággal birják örökségöket.

2. §. És senki semmi vétek okáért kárvallást az ő javaiban ne szenvedjen, hanem ha a király életére tör, vagy országárulást követ el, vagy idegen földre szökik.

3. §. Akkor a királyra szálljanak javai, őt magát pedig itéljék meg, de ártatlan fiainak bántások ne legyen.

36. FEJEZET.
Arról, ha szolga szolgát öl.

Ha valakinek szolgája más ember szolgáját öli meg, a gyilkos ura a megölt szolga fele árával elégitse meg annak urát, ha tudja; ha pedig nem, negyvennapi bőjt után adják el a szolgát és osztozzanak az árán.

37. FEJEZET.
A gyilkos szolga váltságáról.

Azt a szolgát, ki szabad embert öl, váltsa meg ura száztiz tinón ha akarja, vagy adja kézbe.

38. FEJEZET.
Azoknak büntetésökről, a kik más ember szolgáit igyekeznek elszabaditani.

Ha valaki más ember szolgáit elszabaditani igyekeznék, valahány szolga leszen, annyi cseléddel fizessen érte.

1. §. Ebből két rész a királyé, a harmadik a szolgák uráé legyen. A király pedig az ő részéből egy harmadot adjon az ispánnak.

39. FEJEZET.
Az első lopásról, mit szolga követ el.

Valamely szolga először követend el lopást, adja vissza a mit lopott és váltsa meg az orrát öt tinóval, ha tudja; ha pedig nem, vágják le.

40. FEJEZET.
Annak büntetéséről, a ki másod és harmad izben lop.

Ha vágott orral ujra lop, váltsa meg a fülét öt tinóval, ha tudja; ha pedig nem, vágják le a füleit.

1. §. Ha harmadszor lopott, haljon meg.

41. FEJEZET.
Arról, ha szabad ember lop egyszer, kétszer és háromszor.

Szabad embernek, ha lopásban vétkezik, ily törvényt szerzettünk bűnhödésére: hogy egyszer váltsa meg magát, ha tudja; ha pedig nem, adják el szolgaságra.

1. §. Ha eladatván lopand, a szolgák törvénye alá vettessék.

2. §. Ha másodszor is, ugyanazon törvény teljék be rajta. Ha pedig harmadszor, élete veszszen.

42. FEJEZET.
A mi a királyé, azt az ispánok ő maguknál ne tartsák.

Ha ki az ispánok közül a király részét elsikkasztja, adja meg a mit sikkasztott és a kétszeresével bűnhödjék.

43. FEJEZET.
Arról szól, a ki az ispán igaz itéletét megveti, el nem szenvedi.

Ha ki a vitézek közül megvetvén az itéletet, a mit az ő ispánja igazán itélt, feljebb a királyhoz viszi ügyét, hogy az ispán hamis birónak láttassék: tiz arany pénzzel legyen adózója az ő ispánjának.

44. FEJEZET.
Arról, hogy az ispánok adják vissza, a mit a vitézektől erőszakkal vettek el.

Ha valamely ispán keresett oknak ürügyével, erőszakkal veszen el a vitéztől valamit, adja vissza és azonfelül a magáéból fizessen megannyit.

45. FEJEZET.
Igéret adományt választ.

Ha pedig a vitézek közül valaki szabad akaratjából adott valamit, és hazudván állitja, hogy erőhatalommal vették el tőle: azt is veszitse el és azonfelül adjon megannyit.

46. FEJEZET.
Azokról szól, a kik karddal ölnek embert.

Valaki embert öl karddal, azon kard által veszszen el.

46. FEJEZET.
A test tagjainak megnyomoritásáról.

Valaki pedig kardot vonván, akárkit mást megnyomorit, vagy a szemén, vagy a lábán, vagy a kezén, hasonló veszedelmét szenvedje az ő testének.

48. FEJEZET.
Arról, a ki megsebesül kardvágás miatt.

És ha valaki megsebesit valakit kardjával, és a sebesült meggyógyul és felépül az ő sebéből, fizesse meg a vérdijat érte, a ki okozta.

49. FEJEZET.
Arról, a ki kardot von, de sebet nem ejt.

Ha valaki dühe gerjedelmében kardját kivonja, de mindazáltal sebet nem ejt vele, csupán a mezitelen kardért bűnhödjék a vérdij felével.

50. FEJEZET.
A király vagy ispán udvarán előljárókká tett szolgák tanuságáról.

Ha valaki a szolgák közül a király vagy ispán udvarán előljáróvá leszen, hallgattassék meg az ő tanuságtétele az ispánok között; szintugy akkor is, ha valamely szolga a maga urát, vagy vitéz a maga ispánját öli meg.

51. FEJEZET.
A király és ország ellen való pártütésről.

Ha valaki pártot üt a király vagy ország ellen, annak oltalmat ne adjon a templom.

1. §. És ha valaki akármi módon a király élete vagy méltósága ellen esküszik össze, vagy megkisérti azt, avagy a kisértővel tudva egyetért, legyen átok rajta és foszszák meg a hivekkel való minden közösségtől.

2. §. Vagy ha valakinek valami efféléről tudomása vagyon, és noha bizonyságot tehetne róla, meg nem jelenti, ugyanazon büntetés szálljon reá.

52. FEJEZET.
A tizedről.

A kinek Isten tizet ad egy évben, a tizediket adja Istennek.

1. §. És ha valaki elrejti a tizedet, kilencz részt adjon érte.

2. §. Valaki pedig a püspöknek osztott tizedet meglopja, mint lopót itéljék meg és az ilyennek váltsága mind a püspöké legyen.

53. FEJEZET.
A király rágalmazóiról.

Ha ki valamely ispánnak vagy más keresztyén embernek álnokul ezt mondja: Hallám vesztedre szólni a királyt, és reá bizonyodik a dolog, haljon meg.

54. FEJEZET.
Azokról, a kik a király udvarló népe között koholnak hazugságokat.

Ha valaki két ispánt hazug hirhordozással áltat és hallgatásra birja őket, hogy ördögi ravaszsággal meghasonlást szerezzen közöttök, fizesse meg kétszer hamis nyelve váltságát a hazugságért.

1. §. Ha csak egynek susárlott, messék ki a nyelvét.

55. FEJEZET.
Arról, ha udvarnokok lopnak.

Ha valaki azok közül, a kiket közönségesen udvarnokoknak nevezünk, lopást követ el, itéljék meg a szabadok törvénye szerint.

4. §. De az ő tanuságtételét szabad emberek közt senki meg ne hallgassa.

A részlet forrása: http://mek.oszk.hu/01300/01396/html/01.htm

Kép: Szent István -kültéri szobor Kistelek- Tóbiás Klára szobrászművész alkotása

Afordító megjegyzései:

¹: Előljáró beszéd  6§; " Gyermek vagy" Bizonytalanna k tartják a keletkezési idejét az írásnak. Szent Imre ; Szent Istvánnak, Bajor Gizella több fiú gyermeket szült. Legtöbbjük csecsemő korban elhúnyt. Két fiú  maradt felnőtt koráig életben. Imre, nagyapja iránti tiszteletből kapta nevét. Az udvarban nevelkedett. Valószínűleg hét esztendős koráig szülei irányították neveltetését. A Szentföldre tartó Gellért püspök megszakította útját és nyolc esztendeig - körülbelül tizenöt esztendős koráig - látta el az utódlásra kiszemelt királyfi testi, szellemi  irányítását. Imre szűzességi házasságban élt felnőtt korában. Felesége személyére csak feltételezések vannak. Vagy Bizánci hercegnő volt, vagy lengyel királyleány.  1031- ben koronázására készült az udvar, maikor tisztázatlan körülmények között, állítólag vadászat alkalmával sebzett vadkan ölte meg.

Az ágybéli gyermek,  korra utaló megszólítás lehet mértékadó.

Így  a Szent István törvények keletkezésének ideje 1000, és 1010 közötti időszak lehet.

 

² : Valószínűsíthető , hogy a másoló részéről  az Ország, és  Udvar fogalmának összemosása történt.

Szent István a törvényeit tollba mondotta (feltehetően idegen jövevény írástudónak).  A latin fordítás magyarul elhangzott szavai alapján készülhetett. A fordító, a törvény okmányba foglalója pedig fajtájának érdekei szerint "véletlenül", mert az ártatlanság vélelme őt is megilleti, ezer esztendő távolából is(!) szövegezett.

 

³: kántornap: 1. a →kántorböjt napjai az →egyházi év 4 hetében: nagyböjt első hetében, Pünkösd, Szt Kereszt fölmagasztalása (szept. 14.) és Szt Lúcia (dec. 13.) ünnepét követő hét szerda, péntek és szombat napjai.

Vissza a bloghoz