Nagypéntek2013.03.28. 12:44, Gavallér János
vers

Istent láttam
Gavallér János
Nagypéntek I.
S ha kivégeztek… ha minden igazat,
élőt, emberit keresztre feszítetek,
ha majd felismeritek a Golgotát,
és imáitokat szemlesütve hallgassa az Isten,
a marokszedők izzadságát felperzseli a nap,
ha mindennap gyötör majd az öntudat
és a békétlenség huzatja, járja át a testet,
majd csak akkor mondjátok, hogy szerettek,
csak akkor hallgassátok a síró lelket!
Mindenkivel ott az Isten,
ott szíve mélyén, a kereszten,
ott haldoklik a szentlélek,
a gyáva, gyenge Sátán-isten,
ott rimánkodik a dézsmáért,
térdkereszten, senkiknek semmiért,
s mire megfagy szívünkben a lét,
már csak a húsvét a remény,
a feltámadás, ami a halál után,
a szenvedések cérnaszálán lóg,
ahol a sors visít egy utolsó imát.
Mindenkivel ott az Isten,
ott szíve mélyén, a kereszten,
ott könyörög az élet,
míg az úton, vakon,
baktat a szamáron
a tisztesség, koldus-soványon.
Csak szeretni jött,
ezt a végtelen hazug világot,
szeretni jött,
egy küldött, az Embervilágból,
s árnyék a lelken az élet,
üzenet az árnyékvilágból…
azt mondta Pilátus:
”Ecce homo” – Íme az Ember!-
s hazudik az óta, minden szó.
S ha kivégeztek… ha minden igazat,
élőt, emberit keresztre feszítetek,
ha majd felismeritek a Golgotát,
és imáitokat szemlesütve hallgassa az Isten,
a marokszedők izzadságát felperzseli a nap,
ha mindennap gyötör majd az öntudat
és a békétlenség huzatja, járja át a testet,
majd csak akkor mondjátok, hogy szerettek,
csak akkor hallgassátok a síró lelket!
Mindenkivel ott az Isten,
ott szíve mélyén, a kereszten,
a keresztcsontba szúrt lándzsa,
az út végén a hozsánna.
2011. 04. 22.
Gavallér János
Nagypéntek
Felébredtem – már az álmaim is zavarosak-,
mütyürök fogságából – kényszerkenyér-vakság-,
ólomtestem marasztalt, semmittevő malaszttal
vergődjek ágyagyamban, ez is időlét-világ.
Így is, úgy is egy a cél, végtelen szétszóródás!
Elaprózták, beosztották utam, léterőmet.
Műszerek, technológiák, fizika-orgiák,
darabokra törték emberidő-létezésem.
Szolgálom hűen tönkretevőimet, feladva,
Istentől kapott végtelenített szabadságom.
Behálózott drót-droid diktál, szabályoz, terel,
s ha kell, – felforralja, agyunk- megöl, vagy marasztal.
Felébredtem – már álmaim is zavarosak-,
mütyürök fogságából, kinéztem, s Istent láttam.
2013. 03. 28.
B.kép: admin fotó
|
Kedves János! Mostanában ritkán látlak nálunk. Versedben talán megkaptam a választ. A jó Isten áládsát kérem rád, hogy mielőbb visszatérj közénk! Áldott ünnepeket kívánunk barátsággal!